Ember nincs, aki ne hallott volna olyan felháborodott érveléseket, hogy „nekem, mint tulajdonosnak, igenis jogom van” erre vagy arra, vagy hogy „jogom van megtudni” ezt vagy azt, vagy hogy „jogomban áll betekinteni” ebbe vagy abba az iratba. Vagy hogy „az én tulajdonom az én tulajdonom, nehogy már más akarja megmondani mit tehetek vagy mit nem tehetek meg a saját tulajdonomban” Vagy ne találkoztunk volna olyan ellentmondást nem tűrő kijelentésekkel, hogy „márpedig a zárt falakon belül azt csinálok, amit akarok.”
Hát nem. Ez egy tévedés. Egyrészt, mert egy rakás dolgot törvények és különféle rendeletek, illetőleg az alapszabály vagy alapító okirat, valamint a működési szabályzat és a házirend szabályoznak, másrészt, mert alapvetően téves értelmezés egy közös tulajdonú otthon esetén klasszikus értelemben vett tulajdonosnak tekinteni magunkat. Szerintem ugyanis nem az egyes lakók (azaz tulajdonostársak vagy tagok), hanem a KÖZGYŰLÉS a TULAJDONOS!
Ergo: nem az egyének, nem az egyes tulajdonosok vagy tagok kérhetnek például betekintést a különféle iratokba, kényük-kedvük szerint, hanem a közgyűlés.
Még beszámolót is - más közgyűlési határozat hiányában - évente csak egyetlen egy alkalommal köteles készíteni és átadni a tisztségviselő a tulajdonosok részére. Sőt! Az általános elvárással szemben, közgyűlések után sem köteles a jegyzőkönyveket teljes terjedelmükben szétküldeni minden tulajdonosnak vagy tagnak, ezen kötelezettség csak a határozatok megküldésére és kifüggesztésére terjed ki. Ezen túlmenően csak lehetőséget kell biztosítani a jegyzőkönyvekbe való betekintésre, illetve (egyedi igény esetén) másolatot is csak díj ellenében köteles adni.
Az pedig totális nonszensz, ha valaki az analitikákra kíváncsi, hovatovább extra kimutatásokat kér, tulajdonosi jogaira hivatkozva. Az éves beszámolón és az esetleges felújítások kalkulációin túli bármilyen elemzésre, bizonylatbemutatásra csakis a közgyűlés szólíthatja fel tehát a közös képviselőt. (Természetesen az ellenőrző szervek tagjain kívül. Ezért is oly fontos, hogy ne formálisan működjenek az ellenőrző bizottságok. Mert ők az egyedüli garanciák arra, hogy időben(!) napvilágot lássanak az esetleges visszásságok.)
Lássuk be hát, nem undok dög az a képviselő, aki nem ugrik minden egyes egyéni kérésre, hanem mi vagyunk ostobák, ha lépten-nyomon nekiesünk. Még rosszabb stratégia, ha két-három elutasítás után egyszerűen legyintünk egy nagyot, hogy „Ezzel nem lehet együttműködni”, és sértetten beletörődünk saját keservünkbe. A szkeptikusok ugyanis sosem tudnak szövetséget alkotni.
Ehelyett azt javaslom, tartsuk mindig tiszteletben egymást - és közben nagyon ügyeljünk a formai követelmények betartására. „Papír beszél, lakó ugat” - hallottam ezt a kijelentést is a múltkor már megírt rendelői történet tapasztalt hiénájától. De bármi durva megközelítés is ez (az alpári stílusról nem is beszélve), lényegét tekintve, sajnos mégis igaznak hat. A többségi akarat is kevés ugyanis - ha nem jól dokumentált. Megfelelő formában megfogalmazott és dokumentált kérésekre viszont minden képviselő köteles választ adni. Látni fogjátok, mert kétségem sincs felőle, hogy az esetek többségében készséggel meg is fogják tenni.
-
-
Közös képviselő váltás 2012
-
-